Ki hitte volna.., Ki hitte volna, hogy ennek is vége lesz valamikor Megfogadtad, hogy ezentúl tanulni fogsz a hibákból De ha tanulnál nem te lennél, azok, azok annyira mások van kert, sok állat, család és persze az õszinte barátok Nem szálltam fel az utolsó gépre, vártam valamit Most nem lehetek az egésznek része, semmi sem irányít És ha egyszer vissza nézel, tudom, tudom nem látsz szépet azt hiszed, hogy érsz valamit, csak mert te ülsz középen Nem lesz itt semmi, ami megváltozna a félhomályból, valahogy felhozna de ha úszni tudnék, ebben a zajban én is megtalálnám, a helyemet a sorban Máshoz képest Hová tûntek a tiszta képek, szemellenzõdrõl a rések, merre indulhatnál letört szárnyakkal Maradtam én is a földön fekszem, rámléphetsz úgysem kelek fel látnod kell, hogy tovább küzdök az álmokkal Szívemnek már hangja sincsen, a fejemben van minden kincsem behúnyt szemmel máshogy élek, úgy vágyom rá. Nem tûnt fel de tévedsz, hibás a programod Vannak akik máshoz képest túl józanok És nem beszélnek errõl, nekik csak szépet mondhatok Pedig a boldogság látszatától még nem boldogok Nincs Igazság Vége, elbúcsúzom, úgy érzem nincs tovább elfogyott minden erõm, a lélegzet is fáj! Ha gondolod majd rád hagyom, vérzõ szívemet õrizned nem muszáj, úgysem kell senkinek! Néha annyi szépet látok, a szívem megszakad! mégsem vagyok hálás, csak sajnálom magam. Az életnek oly sokat adtam, de semmit nem kapok Elegem van a játékokból, igazságot akarok! Észre veszed majd, hogy felmásznod már nincs hová a hõsök terme, üresen áll! Az élet nekem is fáj, de nem az nyer, aki mindig kiabál fogadd végre el, nincs igazság! Észre veszed majd, hogy felmásznod már nincs hová a hõsök terme, üresen áll! Hidd el nekem is fáj, és csak az nyer, aki mindig kiabál fogadd végre el, nincs igazság! Minden éjjel Nyüzsgõ nappalok, kihalt éjszakák bukott angyalok, csaló látomás legyen minden reggel, új ajándék ha felkelek fogadjon, valami szép! Kihalt város, ragyogó csillagok sötét szobámban, ismerõs dallamok zenével könnyebb, gondolj a mára valaki azt üvölti, ne fordulj hátra! Minden áldott éjjel arra vágyom, ami elveszett, azt megtalálom Ha fájt és bántott, majd megbocsátom csak jöjjön el végre a változás Ha elfogyott minden érzés, miért játszol tovább? hagyj' végre magamra ha neked ez megoldás.		Nem csak a tiéd a világ 1. Tudom jól, mit gondolsz rólam legszívesebben eltipornál! Nézz körül, a probléma ott van azt hiszed tiéd a világ! 2. Nehogy azt hidd, hogy mindig gyõzhetsz nem csak neked áll az egész világ! Tudnod kell, nem félek tõled az arcodnál nem látsz tovább! Csak nekem kell végigélnem az emberek összes baját Keresnem nem muszáj, csak körbe nézek hisz' minden szó hazugság Miattam ne aggódj, én sosem féltem megoldok minden vitát de egyszer eljön majd a világ vége akkor majd te is mérlegre állsz! Üdvözöllek... 1. Üdvözöllek kis hazámban, adnék virágot, de nem lehet. Itt nálunk a pénz az isten, neki dolgoznak az emberek. Fakó arcok, amit láthatsz, tragédiák és végletek. Mindenki fáradt, forr a bosszú, élni így nem nagyon lehet. 2. Végignézem kishazánkat, Fontosak leszünk? Meglehet. Most tovább lépünk, egy gonddal több lesz, de nem múlik el a gyûlölet. Nem kell félni, hisz ez a sorsunk, meg kell tenni mit meglehet. Ugranunk kell a sötétségbe, adnod kell neked is a kezed. De mégsem vágyom el innen, ez az én hazám. Akkor is élek hidd el, ha más nem bírja már. Viszlát! 1. Ha fáj minden ébredés, és keserû az elalvás Ha nem bírom már a fényt, mert megöl a napsugár! Meddig tart, mondd meddig kell még így élnem? Mit kell még, mondd mit kell még tennem, hogy megértsem? 2. Úgy érzem minden kevés, megöl a szürkeség A fájdalom végleg felél, szenvedés minden napom. A boldogság csak délibáb, homályos képzelgés Az út végén mindig vár egy végtelen szakadék! 3. Szónál több a hallgatás, és én rólad olvasok Rád van írva mit gondolsz, a szemed mindig ragyog A szépséged illúzió, csak üres képzelgés! Ami belül van, az adja az életem értelmét! Engem minden más elvarázsol, csak te nem tudsz, pedig annyira várnám! Többé nem kell majd, hogy rólam álmodj, csak azt tudom mondani, viszlát!